Csíkos mókus

A csíkos mókusok Észak-Amerikában és Ázsia nagy részén megtalálhatók. Míg az amerikainak három, a főleg szibériában élőnek öt csíkja van. 22 alfajuk van. Az amerikaitól való megkülönböztetéshez használják az óvilági csíkos mókus, szibériai csíkos mókus elnevezést is. Használatos név még a burunduk. Latin neve Eutamias asaticus (néhol Eutamias sibericus). A pofazacskós mókusok nemzetségébe tatozik.
A szibériai csíkos mókus sokkal kisebb, mint a közönséges mókus; 15 cm hosszú, plusz a 10 cm hosszú farok; vállmagassága 5 cm körüli. Hosszúkás feje kissé kiálló, gömbölyded és finom szőrrel fedett orrban végződik; szeme nagy és fekete; füle rövid és kicsi; végtagjai vastagok; talpa csupasz. Felső ajkán finom bajuszsörték találhatók, arcán és szeme felett is van néhány sörte. Bundája sárgás-barnás. A hát hosszában öt fekete sáv fut végig, a középső a hátgerinc irányában, a két következő a válltól a comb felé húzódik és halvány- vagy fehéressárga szalagot fog közre. Hasa lehet fehér, vagy szürkésfehér, farka felül fekete, alul sárgás; bajuszsörtéi feketék.

A burunduk Ázsia északi felének nagyrészében, és Kelet-Európa egy kis területén honos. A csíkos mókus a tűlevelű- és nyírfaerdőket lakja s a cirbolya-fenyőerdőkben leggyakoribb. A fák gyökerei alatt épít egyszerű üreget, amely villás elágazódással egyfelől a fészekhez, másfelől az oldalt fekvő éléskamrákhoz vezet; egy hosszú, kanyargó folyosó pedig kifelé nyílik. Hidegebb vidékeken a hálókamra rendszerint mélyebben fekszik, mint amennyire a föld megfagy.

A csíkos mókus magvakkal és bogyókkal, főleg gabonaszemekkel és dióval táplálkozik. Télire akár 5-8 kg-ot is hazahordanak és elraktározzák éléskamráikban.
Sokféle készletét a különböző hónapok szerint gyüjti össze, leginkább pohánkát, mogyorót, juharfamagot és kukoricát. Erdei gombákat is gyűjt, azokat napsütésben kihordja szárítani, így raktározza el.

A burunduk téli álmot alszik. Közben viszont gyakran iszik és táplálkozik. Dél-Szibériában novemberben tér téli nyugalomra, Középső-Szibériában már október közepén megkezdi téli álmát. Egyikük sem hagyja el földalatti lakását a tél folyamán, egy folyosót azonban még az olvadás idején is nyitva tartanak, hogy tanyáját a beömlő hólétől megvédje és kitisztogassa.

A nőstény májusban kölykezik először és rendszerint augusztusban másodszor. Egy fészekaljban 2-8 kis mókus lehet. Anyjuk 5-6 hétig szoptatja őket. Igen fürgén futnak, akár 11 km/óra sebességet is elérnek. Reflexeik is nagyon jók, megfogni őket nem könnyű. Ezért a helyiek párzás idején nyirfakéregből készült síppal csalogatják, amelyen a nőstény hívogató hangját utánozzák. Így legtöbbször csak hím példányok szerezhetők be.

Megfelelő körülmények között 8-10 évig él.

Van, amelyik egyáltalán nem eszik kukoricát, a többség a szívét kiharapja, de némelyik az egészet megeszi. Van, amelyiknek kedvence a tücsök, egy másik egyáltalán nem fogadja el. A legnagyobb sikerre minden állatnál mogyoróval, dióval, lisztkukaccal számíthatunk.
A mókusok fő tápláléka különböző magokból áll. Állítsunk össze alapkeveréket (vagy vásároljunk), amivel minden állat elégedett és biztosítja számukra a mindennapi tápanyagszükségletet.
Emellett rendszeresen, lehetőleg minden nap adjunk valami kiegészítő táplálékot is. Senkit ne riasszon vissza a kiegészítő eleségek hosszú felsorolása.
A csíkos mókusok változatos étrendet igényelnek, de ezek közül a számunkra könnyebben beszerezhetőkkel is jól elvannak. Kísérletezzünk, minden állatnak meg kell ismerni az ízlését.
Mindig valamivel többet adjunk, mint amennyi elfogy. A mókusok fő tevékenysége az élelem összegyűjtése és elraktározása. A ketrec sarkaiban elkaparják, vagy az odújukban gyűjtik. Ebben is vannak különbségek. Némely állat annyi magot halmoz fel az odújában, hogy alig fér be, másnál csak néhány szem mogyorót lehet találni. A vadon élő állatok akár 8 kiló élelmet is összegyűjtenek télire.

Kisemlősök otthonunkban

Sokan tartanak állatot az otthonukban. A legelterjedtebbek, a kutya, macska, tengerimalac, nyúl, hörcsög. Ezek csak az emlősök, mert tartanak különböző féle madarakat, hüllőket is. Ebben a ,,Kisemlősök otthonunkban" című blogbejegyzésemben azokról az állatokról fogok írni, amelyek a kedvenceim.:)

Közönséges selyemmajom

A legismertebb selyemmajom rokonaihoz hasonlóan az Újvilág esőerdeinek lakója. Az esőerdők pusztulása révén elterjedési területe folyamatosan csökken. Változatos erdőtípusokban, még az ültetvényeken is előfordul. Elsősorban fák nedvével táplálkozik, de rovarokat, pókokat, gyümölcsöket, virágot és nektárt is fogyaszt. Nagyon ritkán elkap békákat és gyíkokat, sőt a madárfészkeket is kirabolja.

2-13 fős csapatokban él, amelyek több hímből, nőstényből és az utódaikból állnak. Régebben azt hitték, hogy monogám kapcsolatban élnek, és a csapaton belül együtt, közösen nevelik az utódaikat. Azonban felfedezték, hogy többhímes szaporodási rendszerben élnek, ahol egy nőstény több hímmel is párzik. Vadon általában két hím és egy nőstény alkot egy szaporodási egységet. Az ikerszülés nagyon gyakori náluk. A kölykök felnevelésében a hímek ("apák") aktívan segítik az anyát. A közös nevelés feltehető oka az, hogy a kölykök mérete a nőstényéhez képest hatalmas, és ezért jóval több energiára van szükség a felnevelésükhöz. A testhosszuk 12-15 cm, testtömegük pedig 300-360 g között van.

Gorilla

A gorilla a legnagyobb termetű főemlős. Két alfaja a kisebb, Nyugat-Afrikában élő síkvidéki (Gorilla gorilla gorilla) és a nagyobb, hosszabb szőrű, Közép-Afrikában honos hegyvidéki (Gorilla gorilla beringei). Bár a megzavart és fenyegetően pózoló gorillahím félelmetes látványt tud nyújtani, a gorillák alapvetően békés természetű és félénk állatok. Színük fekete, az idősebb hímek háta ezüstös árnyalatú.A gorillák az esőerdők, hegyi köderdők talajszintjén élnek, csak a kisebb méretű nőstények és a fiatalok másznak fára. Akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak. Előszeretettel tartózkodnak az emberi települések és megművelt területek közelében kiírtott esőerdők helyén növő bozótosban, mivel ott a sűrűbb aljnövényzetben több táplálékra lelnek. Természetes ellenségük nincsen, a fiatalokra a krokodilok és a párducok jelentenek csak veszélyt. A nap legnagyob részét táplálkozással és pihenéssel töltik. Szemben a csimpánzokkal nem vadásznak, elsősorban faleveleket, fakérget, rügyeket és gyökereket esznek. Állati eredetű táplálékot a természetben nem fogyasztanak.A gorillák kisebb családi közösségekben élnek, amelyeket egy idősebb, ezüstös hátú hím vezet és védelmez. Szemben a hímekkel, a nőstények között nincs szigorú hierarchikus kapcsolat. A hímek között vannak, akik magányosan vándorolnak és csak időszakosan csatlakoznak egy-egy csapathoz. Csakúgy, mint a többi főemlősnél, ahol a hímek dominánsabbak, náluk is megfigyelték a kölyökgyilkosságot. Ennek szerepe ugyanaz, mint más állatoknál, a nőstényt megszerző új hím öli meg elődje kölykét, hogy a nőstény mielőbb újra fogamzóképes állapotba jusson. A gorillák között jóval kevesebbet kurkásszák egymást, mint más majmok. A megszületett kölykök 2-4 éves korukig szopnak, ivaréretté 7 éves korukban válnak.Fejlett kommunikációs képességgel rendelkeznek. Egy kaliforniai állatkertben élő "Koko" nevű nősténnyel 600 ASL (süketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg. A megfigyelések tanúsága szerint Kokó valódi nyelvként használta ezeket. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, hanem saját maga is alkotott új jeleket. Mindez és más hasonló kísérletek az emberszabásúak közötti fejlett kommunikációs kapcsolatrendszer létét támasztja alá.A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 400 élt az 1980-as években. Azóta a helyzet a polgárháborús zűrzavarban csak rosszabodott.

Csimpánz

Trópusi esőerdőkben és fás szavannákon él. Nappal aktív, éjszakára alvófészket épít magának. Az emberszabásúakra jellemző módon az ujjpercein jár. Táplálékának nagyobb része növényi eredetű, de rovarokat, tojást, kisebb gerinceseket is elfogyasztanak. Megfigyelték, ahogy a hímek szervezetten vadásznak kisebb antilopokra és majmokra is.
Egy csimpánzcsoport 38-60 egyedből áll. A rokoni kapcsolatban álló hímek nagyobb területen barangolnak, a nőstények utódaikkal egy szűkebb körben mozognak. A hímek 43-60 kg, a nőstények 33-47 kg között vannak. Az anya 5-6 évenként szül, de ha elpusztul a kölyke, pár hónap múlva újra fogamzóképes lesz. Ez az egyik fő oka a hatalomváltáskor gyakran megfigyelt kölyökgyilkosságoknak. A csimpánzok a jelenlegi legközelebbi rokonunk, a közös ősünk kb. 6-7 millió éve élhetett. Rendkívül intelligensek, fejlett eszközhasználatról, sőt kezdetleges eszközkészítésről tesznek tanúbizonyságot.

Orángután

Az orángután a leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza. Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat. A hímek közel 1,5 m magasak és 100 kg súlyúak, a nőstények feleekkorák; az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m.Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.



A kifejlett hím territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Még a nagy hímek territóriuma sem túl nagy: Borneón 2–6, Szumátrán 2–10 négyzetkilométer. Ennél nagyobb területet a sűrű esőerdőben nem is tudnának ellenőrizni. A fiatalabb hímek egyedül vándorolnak egyik területről a másikra, és ők is megpróbálnak párosodni a nőstényekkel, legtöbbször azok ellenkezésének dacára.

A nőstények 7–10 éves korukban válnak ivaréretté; eddigre elérik felnőtt méretüket. Első kölyküket rendszerint 15 éves korukban szülik, a következőket pedig általában 8 évente. A hímek 10–12 éves korukig nőnek, de fizikai és szociális érettségüket csak körülbelül 14 évesen érik el. Vadon körülbelül 45 évig, állatkertben akár 60 évig is élhetnek.

Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.

Érdekesség, hogy az orangutánok rendkívül vonzódnak a tárgyakhoz, eszközökhöz; a vadon élő példányok is rendszeresen használnak eszközöket. Állatkertekben jó megfigyelőképességük, intelligenciájuk, erejük és eszközhasználó képességük révén ők a legsikeresebb szökőművészek.

Ormányosmedve

A mosómedve közeli rokona, életmódja azonban különbözik tőle. Leginkább az erdős területeket lakja, egyaránt ügyesen mozog a fákon és a talajon. Nappal aktív. A nőstények inkább növényevők, nagyobb hímek azonban - főleg rágcsálókra - vadásznak. Kedvelik a bogyókat, gyümölcsöket, gombákat, az állatok közül a skorpiót és a mérges százlábút is elkapják, de a dögöt sem vetik meg.

A nőstények 10-20 fős, szigorú hierarchiájú csapatokban élnek, a hímek azonban a szaporodási időszak kivételével magányosak. A nőstények a szülőcsoportjaikban maradnak, így rokonai egymásnak, magyarázatul szolgál a közöttük lévő szoros kapcsolatokra, a "barátságokra"; egymás kölykeit is gondozzák, sőt, a majmokhoz hasonlóan kurkásszák is egymást. 74-77 napi vemhesség után 3-7 utód születik fejletlenül, a kölykök 4 hónapos korukig szopnak, 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.

Mosómedve

A mosómedve többnyire 50-70 cm hosszú, farka 20-25 cm, súlya 6–7 kilogramm, de ez 1–10 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál. A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak. Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a farok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, öt ujjú mancsai rendkívül ügyesek. A mosómedve alapvetően éjszaka aktív, magányos faj. A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában (lévén kiváló mászó) vagy egy sziklahasadékban. Emellett nagy eséseket is képes elviselni. Ugyan elég ritkán megy vízbe, kiváló úszó, és bár a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár 25 km/h-s sebességű futásra is képes. Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben. Egy példány rendszerint egy 1-3 km-es átmérőjű területen mozog, amely átfedésben lehet más egyedek zónáival is. A territorialitás csak táplálékban szegény vidékeken jellemző. A hímek területe rendszerint nagyobb a nőstényekénél. A mosómedve nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, datolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt. Telente nem alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt. A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területüket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a 3-7, általában 4 vak kölyök. Az utódok szeme csak kb. három hetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de sokszor meglehetősen közel telepszenek le. A faj átlagéletkora a vadonban kb. 5 év. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét, elsősorban az emberi tevékenységnek (vadászat, közlekedés) és a rossz táplálékellátottságnak köszönhetően. Jó körülmények között akár 16-21 évig is elélnek.

Vörös panda

fotók: G.Gábor

A vörös macskamedve vagy kis panda a ragadozók rendjének macskamedvefélék családjába tartozó egyetlen ma élő faj. A Himalájában és Dél-nyugat Kínában 2000 - 4000 méter magasságban őshonos vörös bundájú kis ragadozó nevét annak köszönheti, hogy medvére emlékeztető külseje mellett ugyanolyan jól mászik fára, illetve nyalogatja magát tisztára, mint a macska. Éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve alvással tölti, fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ. Párban, vagy kisebb családban élnek, 112-158 napos vemhesség után 1 – 4 utódot hoznak a világra, melyek körülbelül egy éves korukig a szülőkkel maradnak. Testtömege 4 - 6kg, marmagassága 50 - 60 cm. Még egy neve van, a kis panda.

Jegesmedve

Ő Knut a berlini jegesmedve, sajnos nemrég elhunyt.



A jegesmedvék az Északi-sarkon élnek, a hideg éghajlatot szeretik. Ragadozó állatok, kendvenc ételük a fóka. Ha két lábra áll, akkor 2-2,5 m magas, tömege pedig elérheti a 400kg-ot. Egész testétfehér szőr fedi, még a talpát is, kivéve az orrát.A jegesmedvék balkezesek, mert ezzel a mancsukkal takarják el az orrukat. Mivel az egész sarkvidéket hó borítja, észrevenné a zsákmánynak kiszemelt állat, és gyorsan elmenekülne. Ujjai között úszóhártya található, ami életmódjához feltétlenül szükséges, mivel általában jégtáblákon megy egyik helyről a másikra, és gyakran át kell úsznia egy következőre. Elevenen hozza világra utódait, rendszerint 2-3 születik, néha csak egy.Az Észak-Amerikában élő grizzlyvel és a barnamedvével, szoros kapcsolatban áll. Magányosan vadászik a sarkmezőkön, és a hidegebb idő megérkeztével, ugyanúgy mint a többi sarkvidéki állat, ő is felhízlalja magát. Ilyenkor testtömege eléri az 1000 kg-ot. Erre nagy szüksége is van, mivel sokszor akár hetekig sem jut táplálékhoz.