Csíkos mókus

A csíkos mókusok Észak-Amerikában és Ázsia nagy részén megtalálhatók. Míg az amerikainak három, a főleg szibériában élőnek öt csíkja van. 22 alfajuk van. Az amerikaitól való megkülönböztetéshez használják az óvilági csíkos mókus, szibériai csíkos mókus elnevezést is. Használatos név még a burunduk. Latin neve Eutamias asaticus (néhol Eutamias sibericus). A pofazacskós mókusok nemzetségébe tatozik.
A szibériai csíkos mókus sokkal kisebb, mint a közönséges mókus; 15 cm hosszú, plusz a 10 cm hosszú farok; vállmagassága 5 cm körüli. Hosszúkás feje kissé kiálló, gömbölyded és finom szőrrel fedett orrban végződik; szeme nagy és fekete; füle rövid és kicsi; végtagjai vastagok; talpa csupasz. Felső ajkán finom bajuszsörték találhatók, arcán és szeme felett is van néhány sörte. Bundája sárgás-barnás. A hát hosszában öt fekete sáv fut végig, a középső a hátgerinc irányában, a két következő a válltól a comb felé húzódik és halvány- vagy fehéressárga szalagot fog közre. Hasa lehet fehér, vagy szürkésfehér, farka felül fekete, alul sárgás; bajuszsörtéi feketék.

A burunduk Ázsia északi felének nagyrészében, és Kelet-Európa egy kis területén honos. A csíkos mókus a tűlevelű- és nyírfaerdőket lakja s a cirbolya-fenyőerdőkben leggyakoribb. A fák gyökerei alatt épít egyszerű üreget, amely villás elágazódással egyfelől a fészekhez, másfelől az oldalt fekvő éléskamrákhoz vezet; egy hosszú, kanyargó folyosó pedig kifelé nyílik. Hidegebb vidékeken a hálókamra rendszerint mélyebben fekszik, mint amennyire a föld megfagy.

A csíkos mókus magvakkal és bogyókkal, főleg gabonaszemekkel és dióval táplálkozik. Télire akár 5-8 kg-ot is hazahordanak és elraktározzák éléskamráikban.
Sokféle készletét a különböző hónapok szerint gyüjti össze, leginkább pohánkát, mogyorót, juharfamagot és kukoricát. Erdei gombákat is gyűjt, azokat napsütésben kihordja szárítani, így raktározza el.

A burunduk téli álmot alszik. Közben viszont gyakran iszik és táplálkozik. Dél-Szibériában novemberben tér téli nyugalomra, Középső-Szibériában már október közepén megkezdi téli álmát. Egyikük sem hagyja el földalatti lakását a tél folyamán, egy folyosót azonban még az olvadás idején is nyitva tartanak, hogy tanyáját a beömlő hólétől megvédje és kitisztogassa.

A nőstény májusban kölykezik először és rendszerint augusztusban másodszor. Egy fészekaljban 2-8 kis mókus lehet. Anyjuk 5-6 hétig szoptatja őket. Igen fürgén futnak, akár 11 km/óra sebességet is elérnek. Reflexeik is nagyon jók, megfogni őket nem könnyű. Ezért a helyiek párzás idején nyirfakéregből készült síppal csalogatják, amelyen a nőstény hívogató hangját utánozzák. Így legtöbbször csak hím példányok szerezhetők be.

Megfelelő körülmények között 8-10 évig él.

Van, amelyik egyáltalán nem eszik kukoricát, a többség a szívét kiharapja, de némelyik az egészet megeszi. Van, amelyiknek kedvence a tücsök, egy másik egyáltalán nem fogadja el. A legnagyobb sikerre minden állatnál mogyoróval, dióval, lisztkukaccal számíthatunk.
A mókusok fő tápláléka különböző magokból áll. Állítsunk össze alapkeveréket (vagy vásároljunk), amivel minden állat elégedett és biztosítja számukra a mindennapi tápanyagszükségletet.
Emellett rendszeresen, lehetőleg minden nap adjunk valami kiegészítő táplálékot is. Senkit ne riasszon vissza a kiegészítő eleségek hosszú felsorolása.
A csíkos mókusok változatos étrendet igényelnek, de ezek közül a számunkra könnyebben beszerezhetőkkel is jól elvannak. Kísérletezzünk, minden állatnak meg kell ismerni az ízlését.
Mindig valamivel többet adjunk, mint amennyi elfogy. A mókusok fő tevékenysége az élelem összegyűjtése és elraktározása. A ketrec sarkaiban elkaparják, vagy az odújukban gyűjtik. Ebben is vannak különbségek. Némely állat annyi magot halmoz fel az odújában, hogy alig fér be, másnál csak néhány szem mogyorót lehet találni. A vadon élő állatok akár 8 kiló élelmet is összegyűjtenek télire.